Sokat változott a világ. Ma már a hatévesek is büszkén vállalják vonzódásukat, együtt járnak, és egyáltalán nem pironkodnak, ha arról kell beszélni, hogy kibe is szerelmesek. Nemrégiben voltunk látogatóban, ahol a nyolcéves ifjú hölgy már eljegyzett menyasszonyként aposztrofálta magát, és párjának fényképe őrizte őt az ágya mellé helyezett szívformájú keretből.
Az én gyerekkoromban még, ha egy fiúnak tetszett egy lány, durvasággal hívta fel magára a figyelmet, meghúzta a haját, megrúgta vagy csúfolta álmai hercegnőjét. Ebből már lehetett tudni, hogy az ifjú férfiember bizony szerfelett érdeklődik.
Hetedikesek voltunk, amikor a péntek délutáni iskolai farsang után barátnőmmel hazafelé tartottunk.
A februári zimankós napon már korán sötétedett, így botorkáltunk az úton. Egyszer csak a fák mögül ránk rontott hat fiú osztálytársunk. Tulajdonképpen máig nem értem, mit is akarhattak, mert azon kívül, hogy cibáltak össze-vissza, meg lefogtak, hogy ne tudjunk elmenekülni, mindezt szótlanul tették.
Biztos tovább is tartott volna ez a különös tánc, ha a harcias barátnőm a farsangon használt kenyérvágó késsel nem sebzi meg az egyik srác lábát. A fájdalmas kiáltása az ütközet végét is jelentette, a legények elszaladtak.
Mi rendbe szedtük zilált külsőnket és zavart csendben hazamentünk. Otthon nem szóltam semmit a történtekről, igazából magam sem tudtam mit gondoljak, csak azt, hogy nagyon nem jó érzéssel tölt el az élmény.
Arra nem számítottam, hogy hétfőn az iskolában bizony már áll a bál. Berendelték az igazgatói irodába az összes résztvevőt és mindannyian egy intővel lettünk gazdagabbak.
Kiderült, hogy a barátnőm még akkor pénteken este találkozott az egyik tanárnőnkkel és feldúltságában beszámolt az esetről.
Őt ezek után másik iskolába vitték a szülei, de én maradtam és még másfél évig koptattam a padot a "bűntársaimmal".
Szeplőtlen jellememen ez volt az első folt.Számomra meg világossá vált,hogy a gyerekszerelem kimutatása nem mindig egyértelmű.
