Nagyon jó volt ott dolgozni.Észre sem vettük a 12 órás műszakokat.Fiatalok voltunk,rengeteget nevettünk.Játéknak tünt,az egyébként komoly és felelőségteljes feladat.
Néha éretlensé
günkben megvicceltük az utasokat.
Mi kezeltük a kapubeállításokat a kijelzőtáblán.Járat beszállítás előtt beállítottuk,hogy melyik lesz majd,ahol a repülőhöz jutnak.Kiválasztottunk egy berlini járatot,megjelöltük a hatos kaput.A precíz németek annak rendje és módja szerint fel is sorakoztak a megfelelő helyen.Mikor láttuk,hogy már valamennyien letáboroztak,átírtuk a kijárat számát egyesre.Zokszó nélkül megindult a csapat és átcuccoltak.Utána vissza a hatosra.Majd kettes,majd az ötös......
Fogtuk a hasunkat a nevetéstől,bár azt kell mondjam,hogy a vidámság közepette némi tisztelet is ébredt bennünk a fegyelmezett utasaink iránt,akik egy méltatlankodó pisszenés nélkül követték a kijelzőn megjelent információt!
Egy éjszaka történt,hogy barátnőm vállalta,hogy fogadja a Dakkarból Moszkvába tartó orosz gépet,ami,csak tankolni szállt le Ferihegyen.Az utasokat ilyenkor behoztuk addig a tranzit várótermébe.Én is ott feküdtem le kicsit aludni,csak elbarrikádoztam magam fotelekkel,meg ruhafogasokkal,hogy abba a boxba ne tévedjen senki.Úgy megszoktuk ezeket az éjszakai zajokat,hogy remekül tudtunk aludni,nem ébredtünk fel a dübörgő repülők zajára sem!
Így történhetett,hogy mikor beszállásra gyülekeztek a moszkvai utasok és meglátták,hogy egy sarokban alszik valaki,mindenáron magukkal akartak vinni.Szegény barátnőm,alig tudta őket meggyőzni,hogy hagyjanak békén!
Soha nem vesztünk össze a barátnőmmel,csak egyetlen egyszer haragudtam meg rá.Valahogy hallgatólagosan úgy volt az,hogy ha valamelyikünk éppen nem volt a helyén,amikor feladata volt,akkor a másiknak kellett helyette megcsinálni.
Egy vasárnap délután barátnőm szülei kijöttek a reptérre,hogy együtt ebédeljenek a lányukkal.Kicsit hosszúra nyúlott az ebéd,én meg rohangásztam,mind a magam,mind az ő járataihoz.
Mikor végre előkerült,kicsit bosszúsan kérdeztem tőle:de nem hallottad,hogy leszállt a géped?
Erre ő:De!Éppen akkor kaptam,be egy gombát!
Na,akkor kis ideig orroltam rá,de később ez a mondat bevonult a klasszikusaink közé!
