1982.-ben kezdtem repülni. Eleinte más-más csapathoz osztottak be minket,de rövid idő után ekipázsba kerültünk. Nagy várakozással és izgalommal vártuk a döntést, hogy attól fogva,milyen lesz az ottani "családunk".

Az ekipázs meghatározó volt egy légi utaskísérő életében. Eldöntötte milyen stuvivá érik,komoly jellemformáló hatása volt a fiatal kollégára,aki nyersanyagként bekerült egy már működő összekovácsolódott közösségbe.

Szerencsém volt az első társulatommal is. Biztos vagyok benne,hogy a későbbiekben még visszaköszön valamelyik bejegyzésben.

De most egy későbbi banda kerül említésre,és sajnos ennek szomorú apropója van.

Fantasztikus társulatunk volt. A "főnökünk” szigorú,de nagyon szerethető srác volt. Rendkívül ügyes, gyors és határozott stílusa hamar ránk ragadt. Fegyelmezetté és precízzé formált bennünket.

Ehhez az egységhez csapták az új fiút. Jóképű,magas,amolyan a szeme sem áll jól fickó volt.

Bizony sűrűn csak az utolsó pillanatban esett be a briefingre, utánozhatatlan széles vigyorával a nyakkendőjét már a géphez vivő autóban kötötte...

Lassan azonban rá is átragadt az a pontossága,ami a mi kis egységünk mottója volt.

Viszont az ő vidámsága,humora is alapvetően átformálta a teljes gárda hangulatát.

Több évtizedes barátság kezdődött akkor....

Rengeteg történetem van,aminek ő a főszereplője.

Egyszer megtréfáltuk azzal,hogy a nevében udvaroltunk egy csinos lánynak a fedélzeten. Egy képeslapon tettük neki a szépet,a szívtipró meg nem értette,miért mosolyog rá olyan sejtelmesen a lány,minden alkalommal,amikor arra jár. De ő akkor már szerelmes volt későbbi feleségébe,így folytatás nem lett belőle.

Hányszor megnevettetett minket,amikor bohóckodott,lehetőleg úgy,hogy az utasokkal csak mi voltunk szemben...

Egy késői út után karambolozott az Üllői úton,de a kórházban már nevetve mesélte,hogy a legkellemetlenebb az volt,hogy a vásárolt whiskyk összetörtek....Hónapokig mankózott ezután.

Az én kisebbik fiam és az ő imádott kislánya majdnem egyszerre születtek. Sok közös emlék van ebből az időből is...

Később másfelé sodort minket az élet. Utoljára az egyik Malév tribute találkozón futottam vele össze pár évvel ezelőtt. Már nem az a vicces fiú volt,az élet nem volt kíméletes vele. Fanyar iróniája azonban mit sem vesztett a fényéből.

Ma reggel tudtam meg, hogy pár nappal ezelőtt meghalt...

Ez rossz vicc volt!

Az első poénja,amin nem lehet nevetni!