Az élet változatos.
A természet kreatív.
Mi emberek sokfélék vagyunk. A gondolataink, érzéseink, reakcióink akár ugyanolyan helyzetben változatos képet mutatnak. Ami az egyiknek tetszik, a másik irtózik tőle. Kevés igazán hasonló van a Földön, aki igazi lelki társunk lehet.
Aki ért bennünket, akár szavak nélkül is. Aki, látván egyes tettünket,nem küzd a "hogy nem érti" , "hogy nem érzi" felháborodással. Aki, akkor és azon nevet, amin mi. És elborul a tekintete a mi szomorúságunktól.
Vannak az emocionális, másokkal együtt lélegzőek, és vannak a megmondó emberek.
Akik, még egy egyszerű film nézése közben is úgy érzik, náluk a bölcsek köve, és szívük szerint a főszereplőt másfelé kormányoznák... Pont úgy, mint a négy évesek a bábszínházban, mikor figyelmeztetik a gyanútlan királyfit a hátuk mögött lévő hétfejűre. Csakhogy egy gyerek még nem képes empatikus lenni,csak az létezik a számára, amit ő lát,ő érez.
De sajnos sok felnőtt is megreked ezen a szinten.
És van,aki csak a korából adódóan ,jogot formál a véleménynyilvánításra.
A hosszú,munkával töltött évek alatt találkoztam olyan kollégával,aki semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó,nem alkalmazkodott sem a csapathoz,sem a körülményekhez.
Öntörvényűen élte az életét.
Aztán olyan is előfordulhat, hogy a különböző úton érkezők, mégis kompatibilisek.
Valahogy úgy,mint a zöldborsó főzelék....Van,aki rántással,van aki lisztszórással készíti.
A végeredmény ugyanolyan finom.
