Az éjszaka alvásra való. Aki soha nem dolgozott éjjel, el sem tudja képzelni, milyen megpróbáltatás.
Persze mindenkivel előfordul egyszer-egyszer, hogy fent kell maradnia, beteg a gyerek, vagy egyéb más okból.
De amikor rendszeresen avatkozik bele a munkarend a bioritmusunkba, az teljesen más.
Függetlenül attól, hogy persze szeretjük a hivatásunkat.
Akik már átélték a hajnali három körül ránk törő mélypontot, a heves szívdobogásokkal beköszöntő másnap reggelt, tudják, miről beszélek.
A repülős éveknek ez is része volt.
Őszintén, ez nem hiányzik.
Minden este, amikor a saját ágyamban fekszem, elalvás előtt,átsuhan a gondolat:
De jó!
