Újra New York felé szálltunk a barátnőmmel együtt!
És landoltunk is , gond nélkül! Eljött az idő, hogy Manhattan felé araszolva,már a buszon eltervezzük,hova és mikor megyünk.
Azt a 23 órát, amit ott töltöttünk,a legjobban akartuk kihasználni.
Legyen benne kis kultúra, vásárlás,finom étkek!
Átverekedtük magunkat a hihetetlen dugón és már a célegyenesben, a szálloda utcájában, szóltak rádión a sofőrünknek, hogy azonnal vissza kell fordulnunk a reptér felé.
A buszvezető csak a vállát vonogatta, mikor kérdeztük mi történt.
Könyörögtünk, legalább tegyen ki minket,onnan már gyalog is besétáltunk volna a hotelünkbe.
De hajthatatlan volt. Ha menni kell,nincs mese!
A visszaút sem volt gyorsabb! Hullafáradtan és immár a sok program reménye nélkül zötykölődtünk.
Végre odakanyarodtunk az érkező terminál elé.
Két pilóta kollégánk állt ott, akik tréningen voltak egy másik amerikai városban és akkor érkeztek New Yorkba.
Nem minket akartak visszatapsolni, azt hitték,a váltószemélyzetünk busza érkezett. Udvariasan le akartak minket segíteni és amikor nem mozdultunk,jöttek rá,hogy a fáradt crew-val megrakott busz jött értük.
A félreértés miatt ismét elmaradt a tervezett csavargás.
Sőt! Úgy gondoltuk, talán jobb,ha nem is megyünk többet együtt sehova,mert mindig történik valami rendkívüli!
