Mindannyiunkban megmaradnak a Karácsonyok.Végül is egy ember életében nem olyan nagyon sok van....
Emlékszem a gyerekkori ünnepekre, amikor nekem csak az izgatott várakozás volt a szerepem. Ha visszagondolok ezekre a régi csillagszórós estékre,az otthon melege,a bizonyosság,hogy semmi rossz sem történhet velem érzése a legmeghatározóbb.
Felsejlik az a régi Szentestét megelőző délután, amikor a rácsos ágyacskámban ébredtem, arcomon piros rózsák égtek,az izgatottságtól,hogy mikor hallom meg a várva várt csengettyűszót. Orromban érzem a csillagszóró és habcsók illatát, behunyt szemhéjam alatt látom az akkori plafonig érő tündöklő fát.
Hittem a csodát, boldog gondtalanság.
Bár másfajta, de mégis, nem kevésbé volt kisebb öröm,amikor mindezt én nyújthattam már a saját gyerekeimnek.
Tágra nyílt szemükben önön boldogságom tükröződött. Türelmetlen kezecskéik tépte csomagolópapír halom vidám rendetlensége, a szaloncukortól maszatos pofijuk látványa, újra és újra a teljesség érzetét hozta el ezeken az estéken!
Ismét csak pár nap választ el minket ettől a varázslatos pillanattól.
Álljunk meg, emlékezzünk a korábbi meghitt perceinkre,örüljünk a most átélhetőnek. És töltekezzünk fel ebből a páratlan érzelmi katarzisból egy újabb évre.
Boldog Karácsonyt!
