New Yorkból indultunk hazafelé.Az utasok beszálltak,elhelyezkedtek,egy üres hely sem maradt.
A felszállás felé gurultunk,közben a kapitányunk üdvözölte az utasokat.Nem volt éppen jó hír,de különösebben nem lepődtünk meg annak hallatán,hogy 34. helyen vagyunk a szárnyra kelésre várakozók sorában...
Gondoltuk,ez bizony eltarthat akár egy órát is....
Négy óra lett belőle. Egy gép megsérült landolás közben,ezzel teljesen felborult a reptér forgalma.
Végre ráfordultunk a starthelyre,leültünk,mi is bekötöttük magunkat.Egyszer csak újra megszólalt a parancsnok hangja.Arról szólt a tájékoztató,hogy bizony kevesebb az üzemanyagunk,mint a biztonságilag előírt,így vissza kell mennünk tankolni.
Beálltunk hát az állóhelyre,utasok a fedélzeten maradtak,kerozint és némi étel-ital muníciót vettünk magunkhoz,mert a cateringünk is megfogyatkozott a hosszú veszteglés alatt.
Újra elindultunk.Nem dobott fel bennünket a hír,hogy 50.poziciót kaptuk,hogy elhagyjuk New Yorkot...
Végül majdnem nyolc órás reptéri kirándulás után felszálltunk Budapest felé! A teljes repülési idő 7 óra 50 perc volt.
A gép parancsnokát minden további new-yorki útja alkalmával,"guruló kapitányként" üdvözölték az amerikaiak.,
Ezen a járaton utasunk volt egy kollégánk is.Rutinosan, rögtön beszállás után,elhelyezkedett,szemmaszkját feltette és mélyen elaludt.Amikor a tankolásra viszatértünk az állóhelyre,érzékelte,hogy megállt alatta a repülő.Felébredt és nagyot nyújtózva megkérdezte,milyen az idő itt Budapesten....
