Honnan tudhatnánk,hogy ez az utolsó? Hogy az időnk lejár?
És másképpen ünnepelnénk-e,ha tudnánk,hogy ilyen napunk nem lesz már?
Lehet sok van még előttünk,de lehet most ünneplünk együtt utoljára.
És ez a szép is egyben. Hogy minden nap új és új meglepetést hoz. Hogy sorsunk kifürkészhetetlen.
De igazából a mostani egy vidám alkalom.
Eszembe jutnak a valaha volt köszöntések. Gyerekként,fiatal lányként,majd később anyukaként.Valamennyi emlékezetes!
Hiányoznak,akik már nem lehetnek velem.
De ez a mostani az első,hogy már az unokám is rám mosolyog!
Ezért a mostani a legboldogabb minden eddigi közül!
