A bécsi lemar
adás után tartottam magam a fogadalmamhoz.Bárhova mentünk önként jelentkeztem,hogy a fedélzeten maradok,amig a többiek lemennek,vásárolnak,vagy beülnek ebédelni a reptéri étterembe.
Eltelt egy hónap esemény nélkül,amikor...
Kijelöltek extrastuvinak.Ez a szolgáltatás a 2 évesnél nagyobb kisgyermek kíséretét jelentette,amikor az egyik szülő az indulási állomáson átadja a kisdedet,a másik a célállomáson átveszi őt a légikísérőtől.
Ilyenkor a stuvi feladata csupán az,hogy vigyázzon,szórakoztassa a kicsit.Erre a szakaszra rendes jegyet vesz neki a megrendelő,a gyermektelen visszaúton pedig beáll dolgozni.
Moszkvába mentünk,felkészültem,vittem mesekönyvet,kisautót,
Pár harapás és karmolás árán feljutottunk a gépre.Ott már aranyos volt,játszottunk,rajzoltunk,
Moszkvában a feladatom a végéhez közeledett.A kisgyereket simán átengedték a határőrök,de engem....
Télen egy szál blúzban,egy kisfiú kezét fogva és arra a kérdésre,hogy meddig maradok,a válasz,hogy félórán belül megyek vissza a géppel...nos,ez kiverte a biztosítékot.Bekísértek egy szobába,jegyzőkönyv,határőr parancsnok kérdései.Közben az idő meg egyre fogyott,hogy elérjem a gépet.Amikor végre elengedtek,rohantam a repülőhöz.Nem érdekeltek a megállító kiálltások,mint ahogy a rámszegeződő fegyverek sem.Szerencsémre az ottani állomásvezető éppen elindult a keresésemre,így végül ajtócsukásra beestem.
Az elsőstuvim (vezető légiutaskísérő a járaton) nem volt túl megértő,biztos azt hitte csak elcsavarogtam.
Ezt a kalandot megúsztam egy szóbeli figyelmeztetéssel.
Mit mondjak az én drága repülőgépemet még inkább nem volt kedvem elhagyni a későbbiekben....
Kép forrás: Pinterest
