50 éves koromig sosem költöztem.Ez valahogy kimaradt.Abban a lakásban éltem,ahova születtem.Ott alapítottam családot és a gyerekeim is oda érkeztek.
Azóta ez megváltozott.Bizonyos értelemben vehetjük úgy,hogy nemhogy van élet 50-n túl!
Sőt!
Az élet akkor kezdődik!
Az első költözés munkahelyi volt.2000-s évek elején az ingatlaniroda,ahol akkor dolgoztam,átköltözött egy kis magánlakásból egy nagy bevásárló központba.Az iroda tulajdonosa elment nyaralni,hogy mire kipihenten megérkezik ,túl legyünk a nehézségeken.Egy 2 és félszobás táncteremből zsúfolódtunk tizenegy-két m2-be.Mint mikor Hamupipő nővérei akarták belepréselni a lábukat az üvegcipőbe....Mindenesetre jó bemelegítés volt.
A következő már privát költözés volt.54 megélt év és 30 év házasság után,elköltöztem szülőlakásomból.Helyet és társat váltottam.Talán egy év is eltelt,mire valamennyire meg tudtam szokni az új fészket és embert.
Közben az új munkahelyemen,ahova 4 éve mentem,már a negyedik szobában vagyunk-nem is sok...évente egy.... és most az eddig megszokott 3.kerületet is felcseréljük 13.ra.
Bika jegyben születtem,nehezen viselem a változásokat....De úgy érzem most aztán bőven kijut belőle.
Kép forrás: Pinterest
