Sok-sok évig voltam a reptér gyermeke. Kezdtem a földön és folytattam a levegőben. Ez idő alatt nem találkoztam egy csomó olyan dologgal, ami másnak hétköznapi. Valahogy túlzás nélkül, de más dimenzióban mozogtunk. Természetes volt a számunkra az időzónák átrepülése, a mindig más környezethez való alkalmazkodás. Otthonosan éreztük magunkat a repüléssel kapcsolatos valamennyi témakörben. De bármi, ami ezen kívül esett, ismeretlen volt.
Nem volt szükségem a számítógépre, nem kellett egyetlen levelet sem küldenem elektronikusan és egyéb irodai praktikákban sem voltam gyakorlott.
Így esett, hogy 1999-ben, mikor elvégeztem az ingatlanos képzést és elkerültem egy bevezetett ügynökségre dolgozni, szinte minden kihívást jelentett a számomra.
Kerek szemmel ámultam azon a megmagyarázhatatlan csodán, hogy a lefűzendő papírokon, hogy képesek a lyukat ugyanoda varázsolni....
Az ott töltött első hetemben, próbáltam a szövegszerkesztést és az Internet használatát elsajátítani. Volt, hogy éjszaka is fent maradtam gyakorolni, hogy a megírt szerződés formázása rutinból menjen. Lassan megtanultam, hogyan kell rendszerezni a megszámlálhatatlan iratot, hogy legközelebb is megtalálható legyen, ha szükség van rá. Gyakoroltam a különböző vállalatirányítási rendszerek útvesztőiben, a fényképek javítását, beillesztését és tucatnyi egyéb fortélyt.
Az ingatlan iroda után, egy webáruházhoz kerültem,és ügyfélszolgálatosként működtem. Jelenleg recepciós vagyok egy klinikán. Mindkét helyen sok újat tanultam és mélyítettem a már előzőleg megszerzett készségeket is.
Szerencsésnek érzem magam, mert egy élet alatt több egymástól teljesen különböző területen is kipróbálhattam magam és mindegyik valami újat és különlegeset adott.
Az állandó tanulás és a más kihívásokban való megfelelés frissen tart és nem enged végérvényesen megöregedni.
Naná, hogy van élet 50 után!
