A stewardeszek komoly egészségügyi képzésen vesznek részt. A Merényi kórházban voltunk gyakorlaton, próbáltak felkészíteni minket minden eshetőségre.
Tervben volt, hogy egy szülésnél is bent lehetünk, de ez végül meghiúsult.
Az élet mégis úgy hozta, hogy a valóságban a részese lehettem egy ilyen csodának.
Torontóba mentünk és már közel az amerikai partokhoz jártunk, amikor egy kismama jelezte,hogy elkezdődtek a fájásai.
Szerencsére nem volt tele a repülő,így lehetőségünk volt egy nyugodt kis sarkot kialakítani .A fedélzeten lévő egészségügyi ládában minden szükséges felszerelés rendelkezésre állt. Szülészeti kendő, olló,tasak a méhlepénynek....Mivel orvost nem találtunk a fedélzeten,egy kolléganőmmel ketten maradtunk a vajúdó mellett.
A gépünk kapitányát folyamatosan tájékoztattuk, a szülés nem ígérkezett nagyon gyorsnak,így bíztunk benne,hogy az eredeti célállomáson ráérünk leszállni.
Külön mázli,hogy az anyukának már a többedik babája kéredzkedett a világra és az is,hogy nekünk is volt már saját tapasztalatunk is a tanultak mellé.
A baba még a levegőben kibújt, épen, egészségesen.
Fantasztikus élmény volt megtapasztalni ilyen közelről egy élet kezdetét.
Kollégáimnak ennél sokkal kevésbé örömteli élményben volt részük.
Már hazafelé tartottak Torontóból, amikor egy idős utas meghalt. Hiába próbálták éleszteni,nem sikerült. A fedélzeten lévő orvos is csak a vég beálltát tudta megállapítani.
A járaton nem sok üres ülés maradt,nagyon elkülönítésre nem volt mód. A személyzet mégis igyekezett a többi utast megkímélni a traumától.
Így az élettelen testet beültették egy ülésbe,a feje búbjáig betakarták és egy vállalkozó fiú kollégánk hazáig szóval tartotta....
