A meghiúsult new-yorki út után, barátnőmmel kértünk egy közös járatot.
Egy hetes Detriot-Los Angeles. Maga az álom!
Kislány koromban, még az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy Budapesten kívül máshova eljuthatok. Most meg ilyen mesés utazásokban lehetett részem!
Detroit kihalt és nyomasztó városnak látszott,a korábban már látott amerikai helyekhez képest.
Csak kevés időt töltöttünk ott. A legmaradandóbb emlékem, az az Imax mozi,amilyenben még nem voltam korábban.
De Los Angeles egészen más!
Ha útleírást szeretnék írni, megtöltene egy könyvet az a sok látnivaló,amit ott végig látogattunk.
De ez a blog inkább a személyes benyomásokról, rövid, ám nyomot hagyó történésekről szól. Amikért érdemes most 50.-n túlinak lenni, mert minden napra jut visszaemlékezni való.
A szállásunk bungalószerű házikókban volt. Már belépve sokkolt a falakba ívódott marihuána szag.
Mi mindent láthattak azok a falak!
Kicsomagoláskor kellemetlen meglepetés ért. A bőröndömbe csomagolt dobozos narancslé eláztatta az összes ruhámat. Persze a jó időre való tekintettel eredetileg fehérek lettek volna.
Csábítottam a barátnőmet, hogy reggel menjünk egyet futni a környéken. Elég kategorikusan zárkózott el. Majd hajnalban, mégis a legmélyebb álmomból ébresztett, hogy most jött el a pillanat, induljunk.
A megerőltető sport után jól esett a szálláshelyhez tartózó medence partján pihenni. Az egész személyzet ott hevert. Már majdnem elaludtunk, amikor a helyi fiatalok fejesei következtében, fel-felriadtunk a ránk fröccsenő vízre.
A kapitány fürdőnadrágban is az! Bár termetre nem robosztus, de annál inkább tekintélyt parancsolt a hangja. Leteremtette őket, mire a srácok egy "yes sir" kíséretében eloldalogtak.
Másnap autót béreltünk, hogy a híres 66-s úton elmenjünk Las-Vegasba. Már az indulás kalandosra sikeredett. A kollégám, aki, kihozta a kölcsönzőből az autót, becsukta a jármű valamennyi ajtaját, miközben mi a csomagtartóba pakoltuk a cuccainkat, Most az egyszer jól jött,hogy kicsi vagyok! Mint Hüvelyk Matyi, másztam be hátulról, hogy az utastérből engedjem be a többieket.
A döbbent arcra is emlékszem, amit egy tárlatvezető vágott, mikor figyelmesen bólogatva végig hallgattuk a mondandóját,majd a van valakinek kérdésére,csak a mosdó hollétére voltunk kíváncsiak....
És Hollywood ! A kollégáim szerencsét próbáltak a kaszinókban. Én nem játszottam.
Akkor már tudtam, nekem a szerelemben van mázlim!