Középiskolás koromban minden testnevelés órát ellógtam,a sportot a tenisz jelentette.

Az első fiam születése után,barátnőm rávett,hogy járjak vele tornázni.Kezdetben nem túl szívesen kínoztam magam,de a változás szemmel látható és gyors volt.Hamar visszanyertem korábbi formám.

Később,mikor már újra dolgoztam,sem kedvem,sem időm nem maradt a rendszeres mozgásra.

1989-ben megszületett a középső kisfiam.Mikor hazaengedtek a kórházból minket,a nagyfiam végigmért,és azt mondta:ugye,így nem jössz majd értem az oviba,csak,ha már lefogytál?!

Be kellett látnom,hogy igaza volt,bizony 5-6 kiló súlyfelesleg maradt akkor rajtam.

Ez volt az a pont,hogy módszeresen,és tervezetten álltam neki a többlet lefaragásának.

Megvettem az összes kapható torna kazettát,vásároltam egy szobabiciklit,a naptárba beírtam,mikor melyik kerül sorra,és minden álló nap eszerint végeztem a programot.

Eleinte iszonyú nehéz volt rábírni magam,sokszor inkább aludtam,pihentem volna,hiszen egy baba és egy nagyobb fiúcska gondozása önmagában is elég fárasztó.

De, a már egy hónapon belül jelentkező eredmény bebizonyította,hogy nemhiába sanyargatom magam.

Szép lassan a napirendem része lett a sport,már hiányzott,ha véletlenül kimaradt.

1992-ben világra hoztam a harmadik babámat.Egy pici lányt! Ő már abban nőtt fel,hogy az a természetes,ha valaki naponta tornával kezdi a napját.

Egész kicsike volt még,amikor már őt is beöltöztettem és velem együtt ugra-bugrált.

Az akkor elég népszerű Cindy kazettán,volt egy hátonfekvős gyakorlat.Mikor oldalra néztem,leellenőrizni,mit csinál,láttam,hogy békésen elaludt!

Felnőtt lett ő is,életenek fontos része a mozgás.

Ha tehetjük együtt járunk fitnesz terembe vagy futni.Kipróbálok vele minden újat -kangoo,spinning- még bírom az iramot.

A mai vasárnap reggelt hat kilóméteres futással kezdtem.Úgy érzem energikusabb,egészségesebb vagyok így!

Nem pénzkérdés,csakis kitartás!

Hajrá Mindenki!

Ösztönzésképpen annyit,hogy a súlyom 25 éve állandó.És a klimax tünetmentesen zajlott le az életemben!