Bubunak hívtak minden újat,aki belépett a Malévhoz.A régebbiek közül valakit kijelöltek,aki a betanításáért volt felelős.Attól a perctől kedve a "bubu" árnyékként követte.
Szeptember elsején léptem be.A tranzitban bemutattak a kollégáknak és azt is megtudtam,kihez fogok tartozni ezentúl.
Nagy kerek szemekkel csodáltam az összes lányt,aki már korábban ott volt.Rutinosan mozogtak,olyan szavakat használtak,amit csak idővel tudtam megtölteni tartalommal is.Sminkeltek,és mikor hazafelé induláskor átöltöztek az egyenruhából,az maga volt a varázslat.Igazi felnőtt nők közé kerültem,az iskola padból,gyermeki lélekkel csüngtem minden rezdülésükön.Különösen a mentoromon! Iszonyúan igyekeztem megfelelni,készségességemhez,szorgalmamhoz nem férhetett kétség.Ahogy felemelkedett a székről a pártfogóm,már ugrottam.
Egészen addig,amíg el nem jött az a pillanat,hogy a kísérés hevében a wc. ajtón akadtam fenn.
Volt nagy nevetés,amikor a kijelölt gazdám elmesélte a többieknek,hogy nagy buzgalmamban még oda is követtem,ahova a király is gyalog és egyedül jár....
