Fiatal kezdő stuviként voltam beosztva egy belgrádi járatra.Két fiú kollégámmal,egy szem lányként.
Abban az id
őben a nyugati járatokon- és a belgrádi annak számított! Milyen meglepő!- árusítottunk is vámmentes termékeket,a Tax Free bolt szűkített kínálatát.
A fiúk vásároltak egy üveg Camparit a köszöntésemre,emlékezetessé tenni az első közös utunkat.
Soha nem voltam nagy ivó,de 22 évesen egyáltalán nem voltam szokva az alkoholhoz. A naranccsal kevert szesz hamar a fejembe szállt. A további üdvözlő köröknél próbáltam visszautasítani a kínálást,de ellenkezést nem tűrve töltötték belém a srácok a nedűt!
Megérkeztünk Belgrádba,lementünk,nézelődtünk a reptéren.Bizonytalan léptekkel közlekedtem,de hittem,uralom a helyzetet. Egészen addig,amíg egy feltornyozott kazetta hegy kellős közepén meg nem pillantottam egy számomra figyelemre méltót. Jó ötletnek tűnt kihúzni onnan és megvizsgálni közelebbről.....
A hatalmas zajra mindenki odakapta a fejét! Amíg próbáltam a rendetlenségen úrrá lenni,ki is józanodtam.
Budán is egyszer volt kutyavásár,én sem ittam többé sem a fedélzeten,sem Camparit.
