Már korábban írta
m,hogy a barátnőimet a tranzitnak köszönhetem.Több mint 35 éve tart a barátságunk töretlenül.
Persze előfordul,hogy hosszabb ideig nem találkozunk,nem beszélünk,de mindig ott folytatjuk,ahol abbahagytuk.
Ha bármelyikünknek valami gondja,baja van,számíthat a többiekre.És ez a lényeg.
Azóta a négyesfogatból csak ketten élünk Budapesten,egyik lányt Németországba,másikat Svájcba sodorta az élet.
De térjünk vissza a kezdetekhez.
A negyedik barátnőnk jó pár hónappal később kezdett dolgozni a reptéren,addigra mi hárman már jól összekovácsolódtunk.Mikor első napját töltötte a társaságunkban,nem gonoszkodtunk éppen vele,de egyáltalán nem voltunk sem kedvesek,sem befogadóak.Észre sem vettük mennyire rosszul esik neki,hogy tudomást sem veszünk róla.Bánatában egy levelet kezdett írni,amiben elpanaszolta a fagyos légkört.Pechére még ott is felejtette egy könyvbe csúsztatva és miután elment haza,mi megtaláltuk.Elolvastuk,fittyet hányva a levéltitokra,sőt egy piros tollal kijavítottuk,meg aláhúztuk a fontosabb részleteket.Majd másnap ártatlan arccal átadtuk neki az ottfelejtett kötetet, azzal a megjegyzéssel:ez itt maradt tegnap.....
Szegény!Mikor meglátta mi történt,először elvörösödött,utána sírva fakadt.
Mi meg mélységesen elszégyelltük magunkat.Már aznap hívtuk magunkkal ebédelni.Hamar kiderült,hogy kedves,jó humorú lány.
Hát így is kezdődhet holtig tartó barátság!
