Igen, ez én vagyok.
Létem apró szilánkjai mást-mást formáznak minden összefüggésben. Mindenki más ábrát forgat jellemem egészéből, de valamennyi magam vagyok.
Van, hogy a jövőből visszanézve engem is meglep, elkápráztat a kép.
Minden kapcsolatunk mást hoz elő belőlünk, és néha egy apró mozdulat és ugyanabban a relációban is a pöttöm darabkák új kompozícióvá állnak össze. Mint a kaleidoszkóp színes mozija.
Látott a párom gyönyörű, okos és talpraesett nőnek, majd miután kicsit fordított a csodacsövön lompos, buta, kétbalkezes lettem....
Igy válhatok kicsikémből, egyetlenemből, fogd be a szád,vagy épp égetnivaló boszorkánnyá.
Mindez hozzám tartozik.
És valóban, nem az vagyok az egyik helyzetben, mint amivé leszek a másikban.
Voltam osztályelső és közel a bukáshoz. Gyorsan alkalmazkodó és a környezet ritmusát felvenni képtelen. Nagyszerű sofőr és mazsola. Határozott és bizonytalan. Remekül tájékozódó és menthetetlenül elveszett. Gyors felfogású és értetlen. Könnyen tanuló és fafejű. Együttérző és kőszívű. Jól működő és mindenért hibás. Kedves és mérhetetlenül undok. Gondos és bosszantóan fontoskodó. Remek szakács és esetlen háziasszony. Igényes és slampos. Szép és rút. Boldog és csüggedt. Kellemes társaság és idegesítő némber. Izgalmas és unalmas.
A látvány a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációjú, a színesen kavargó változások gyors egymásutánját formázza életem.
