Ki ne g
ondolt volna már arra, hogy ha valamit másképp csinál, akkor az egész további sorsa máshogyan alakul?
Naponta hozunk döntéseket, érünk útelágazásokhoz. És amikor határozunk, ezzel a másik lehetőséget vagy lehetőségeket el is utasítjuk. A választásunk kihat a környezetünkre, a szeretteink életére is. És ezen keresztül tovább gyűrűzik majd,és lassan az egész emberiség fátumát befolyásolhatja egy apró kis tettünk.
Minden mindennel összefügg. És minden okkal van.
Vajon, ha nem szaladunk vissza egy adott reggelen leellenőrizni, hogy bezártuk-e az ajtót,az a pár perc egy balesettől ment-e meg?Vagy épp azért indulunk majd később,hogy az életünk veszélybe kerüljön? És ha valami baj ér minket, ezzel esetleg megúszunk egy nagyobb tragédiát?
Amikor valami bosszúság történik, nehéz ezt akár szerencsének látni. És mégis....
Bízzunk a sorsunkban, az Istenben, az őrangyalunkban!Ki miben hisz!
Mert minden úgy jó, ahogy van!
Egyszer egy ember álmodott, hogy a homokban jár, Isten mellett. Előre lépve azt látta, hogy háta mögött dupla nyomokat hagy. Az egyik az Istené volt, a másik pedig a sajátja. Az ember megértette, hogy minden lábnyom egy napot jelent az életében. Akkor megállt, és visszanézett a lábnyomokra. Azt vette észre, hogy voltak egyes szakaszok, ahol csak egy lábnyomot látott kettő helyett. Visszatekintett egész életére. Nagy meglepetés érte: életének abban a szakaszában, ahol csak egy lábnyomot látott, szomorú napjai voltak. Azok a napok tele voltak aggodalommal, türelmetlenséggel, magánnyal, rosszindulattal és fájdalommal.
Akkor az ember szemrehányóan fordult Isten felé: "Te azt ígérted, hogy mindennap velünk maradsz! Miért nem tartottad meg ígéretedet? Miért hagytál egyedül az élet rossz perceiben, azokon a napokon, amikor szükségem lett volna rád?" Isten mosolyogva ezt mondta: "Kedves fiam, egy pillanatig sem hagytalak el. Mindig szerettelek, és szeretni foglak. Azok a lábnyomok, amiket életed nehéz napjain látsz, az enyéim... Akkor ölben vittelek téged."
Talán lesz akinek,vigaszt és erőt ad ez az írás. Mert pont most erre van szüksége!
