Az előző bejegyzé
sben a nagyimról írtam,akinek a bennem lévő valamennyi jót köszönhetem.A rossz tulajdonságaimról nem ő tehet!!!
Biztos elfogult vagyok,de rajta kívül,soha nem ismertem mást,aki ennyire jó lett volna!
Szerette a fiatalokat. Megtalálta a közös hangot velünk. A barátnőim hozzá fordultak, ha szerelmi bánatuk volt. Mindig volt egy-két praktikus tanács, vigasztaló szó a tarsolyában,amiből jutott minden rászorulónak.
Nem voltak generációs harcaink. Rágógumizott és azokat a zenéket szerette, amit én is. Ráadásul hangosan.
Éjszaka varrta a miniszoknyát, mert másnap abban szerettem volna buliba menni.
Kevéske nyugdíjából mindig összespórolt annyit,hogy nekem legyen divatos ruhám.
Ablakot mostunk, közben harsogtak az aktuális slágerek. Így is lehet. Vidáman, jókedvvel végezni a "nemszeretem" munkát.
Ő mondta, ha belenéz a tükörbe, néha meglepődik, ki az a néni benne. A szíve és a kedélye örökké fiatal maradt.
Azt is ő tanította, az élet szép,örülni kell neki,megbecsülni,nevetni. Ha szomorúak vagyunk, annál inkább mosolyogjunk, így könnyebb a nehézségeket átvészelni.
A legnagyobb ajándéknak a három dédunokáját tartotta.
Hiszem ez nem szerencse volt, csupán a jóságát jutalmazták az égiek!
A kedvenc száma ez volt....a dadogós....
https://www.youtube.com/watch?v=cFRk0FfaQi0
