Kezdetben a torontói települések egyhetesek voltak. Nekem különösen nagy öröm volt ez,mert Édesapám és az öcsém ott élt. Ilyenkor igyekeztem minél több időt velük tölteni.
Bár csak féltestvérek vagyunk,és 20 évvel fiatalabb is ő , mégis nagyon közel áll hozzám a tesóm.
A legjobb kanadai településem az volt, amikor ő is velünk jött kirándulni.
A személyzetből csak nekem volt ott a jogosítványom,így én béreltem egy kisbuszt. Ebben kilencen elfértünk kényelmesen. A kölcsönzősnek nehéz dolga volt velem,mert korábban nem vezettem automata autót és sehogy sem értettem,hogy a lejtőn hogy fogok elindulni visszagurulás nélkül...
De hamar belejöttem,nem zavart a nagysága sem,könnyebb volt vele parkolni,mint otthon a kisPolskival.
Kifejezetten élveztem a soksávos autópályákat,tempomatot. Nem is különösebben izgatott már,hova megyünk,belefeledkeztem a vezetésbe.
Azért sok helyre eljutottunk egy nap alatt. Indián rezervátum,tavak...
Akkor még nem volt GPS, így térképpel tájékozódtunk.
Vicces is volt, amikor egy olyan útra tévedtünk, ami egy ház kertjébe vezetett.
Ilyen hasonló történt egy másik hosszú ottlét alkalmával is. Akkor a városi tömegközlekedés sztrájk miatt szünetelt, így nem tudtam meglátogatni az ottani családomat sem. A szálloda fogságából az egyik kolléganőmmel felkerekedtünk, vásároltunk egy közeli boltban a futáshoz szükséges felszerelést, ruhát,cipőt.
Reggel beöltöztünk és elindultunk .A szálloda melletti park hamar unalmassá vált,így gondoltuk az utcák izgalmasabbak lesznek.
Mikor rossz felé kanyarodván az autópályán találtuk magunkat, jobbnak láttuk visszafordulni. Már fáradtak voltunk,de tudtuk,ha megállunk,nehezebb lesz újra nekilódulni.
Akkor már második órája róttuk a várost. Úgy eltévedtünk, hogy egy benzinkúton kellett kérdezősködni, merre találjuk a hazautat.
A véletlen szerencse mellénk szegődött egy másik kocogó személyében. Nyomába szegődtünk. Néha ugyan bizalmatlanul hátra-hátra tekingetett,hogy miért követjük...
De nem tágítottunk. Egészen a lakása ajtajáig elkísértük....
Mire végre visszaértünk a szobáinkba, szinte összerogytunk a kimerüléstől.
A sport felszerelést a hátralévő időben elő sem vettük.
Regenerálódtunk a mi "maratonunk" után.
