Még nem repültünk Kanadába hazai géppel,amikor felkerekedtünk a gyerekekkel meglátogatni Apámékat.
A nagyobbik fiam pár héttel korábban bárányhimlős lett. Tologattuk az indulást,vártuk,hogy az öccse is átessen a fertőzésen.
Semmi sem történt,rajta csak nem jöttek a kiütések elő! Három héttel halasztottuk el az indulást.
A gyerekorvos már biztosra mondta a nyugodt utazást.
Felkerekedtünk hát. Amszterdami átszállással, két izgő-mozgó gyerekkel. A kisebbik csemetém még beszélni sem tudott, de kiválóan szóval tartotta a gépen mellette ülőt Torontóig. Lenyűgözően halandzsázott levegővétel nélkül.
A hosszú út után fáradtan már csak egy rövid közös üdvözlő vacsorára maradt erőnk és bedőltünk az ágyba.
Reggel Apám vette észre, hogy a kicsin rengeteg kiütés van. Azt hitte összecsipkedte valami....
Szomorúan feleltem, ez bizony bárányhimlő....
Indulhattunk is rögtön a gyógyszertárba. Öcsém volt a tolmács,én akkor tanultam meg örökre a betegség nevét angolul.
A hólyagokon kívül nem volt semmi más tünete.A kedve is kiváló maradt. Mindenhová állig felöltözve vittük a meleg nyár ellenére...
Három hétre rá, Apám telefonált, hogy bizony az én öcsikém is megfertőződött és rajta keresztül még rengeteg osztálytársa. Sajnos őt jobban megviselte a betegség. magas láza volt.
Mivel ezen a gyerekbetegségen jobb túl lenni minél kisebb korban, így mindenki csak örült a mi export vírusunknak!
