Vannak kevésbé jó napok az életben.Mikor minden félrecsúszik,mikor semmi nem úgy sikerül,ahogy elterveztük.
Szomorúság,csalód
ottság tölti el ilyenkor az embert.
Sok esetben ez a munkával kapcsolatos.Hosszú évekig foglalkoztam ingatlan eladásokkal,bérbeadásokkal.Nehéz feldolgozni a kudarcot,de a legnehezebb,amikor egy ügylet sikere nem rajtunk,a szakértelmünkön,ügyességünkön múlik,hanem valamelyik résztvevő fél inkorrektségén.
Erre példa az az eset,ami bár már régen történt,ma is jól emlékszem.
Egy szép rózsadombi házra sikerült vevőt találni.A tulajdonos külföldi befektető volt,őt egy régi kollégám képviselte.
Viszonylag egyszerűen,különösebb alku nélkül és hamar lezajlott az adás-vétel.Csak a jutalék kifizetése nem akaródzott az eladónak.Mivel hosszú ideje ismertem a megbízottját,és kedveltem,engedtem a kérlelésének,hogy legyünk türelemmel,majd ő elintézi.Többször is hívott ezzel kapcsolatban,és szívhez szólóan próbált meggyőzni,hogy fizetni fog a tulajdonos,csak egy kis türelmet kér.Meg,hogy neki ez kellemetlen,hiszen ő írta alá a mi megbízási szerződésünket és most az eladó arra hivatkozik,hogy akkor ezt neki is kell kifizetnie.Sajnáltam őt szorult helyzete miatt,és én szavatoltam a főnököm felé,hogy a járandóságunk,ha kicsit késve is,de megérkezik.
Eltelt pár nap,elmaradtak a hívások,és amikor én telefonáltam és elértem végre az ismerősömet,ő higgadtan közölte...miért nem korábban léptünk,az eladó már elutazott,bottal üthetjük a nyomát.
Így veszítettem el egyszerre pénzt és egy régi havert.
Több ilyen "pofon" is ért,de ahogy a régi öregek is mondták,az élet megy tovább.
Mindenesetre ezekből a történetekből tanul az ember,és meg is erősödik,megkeményedik.
Magunkat izgatni,elkeseredni más jellemtelensége miatt nem érdemes.Csak az lehet fontos és figyelemre méltó,ami, ha évek múlva visszanézünk,akkor is felkavar.
Ami ezt a bejegyzést ihlette egy újabb csalódás,egy régi és eddig megbízhatónak hitt ügyfélben.
De már tudom,nem szabad elkeseredni,sokkal,de sokkal fontosabb dolgokból áll össze az életünk,amit csak mi tudunk jól élni és csak rajtunk múlik,mit engedünk a lelkünkhöz is közel.
