Az életben fontos a sok minden,de azért a gyerekeink mindennél többet érnek.
Szerencsés vagyok, van három remek utódom. És bizony, amíg felnőttek,rengeteg vicces és izgalmas esemény történt körülöttük is.
A legidősebb fiam 1984-ben született.25 éves voltam,ez ma már korainak számít,de akkor ez volt az általános.
Világra jöttének pillanatától élénk, érdeklődő és rendkívül okos kisgyerek volt.
Nem volt könnyű dolga a nevelőinek.
Kicsi korában is kevés alvásra volt szüksége. A bölcsiben úgy bírták rá a délutáni pihenőre,hogy a gondozó ráült a lábára,hogy ne pattanjon fel.
Óvodában toleránsabb pedagógusokhoz került. Nem volt még négy éves,amikor egyszer télen rövid nadrág és póló kombóban hazaszökött az ebéd utáni szieszta helyett. Még aznap délután felkerült egy retesz a csoport ajtajára, ami mai napig emlékeztet mindenki, hogy valaha odajárt a kis örökmozgó.
Az általános iskolai évek viszonylag nyugodtan teltek.
A gimiben viszont nem szenvedhették őt. Soha nem gonoszkodott,de a simulékonyság messze állt tőle és az igazságérzete is az átlagnál fejlettebb volt.
Így aztán mindent elkövettek, hogy minél előbb kívül lássák az iskola falain.
Addig mesterkedtek, amíg koholt vádak alapján eltanácsolták. Mindez év közben történt, így szinte lehetetlennek tűnt befogadó intézményt találni
.Legalább 20 helyen jártam hiába. Végre, amikor már teljesen elveztettem minden reményt,sikerült egy olyan sulira lelni,ahol készek voltak őt felvenni. Egy feltételük volt csupán beszélni akartak a gyerekkel is. Mikor megkérdezték tőle,hogy tudja-e vállalni,hogy egy új kezdet ígéretével, tisztalappal induljon az új tanodában,akkor ő komolyan azt felelte,hogy ezt át kell gondolnia,alszik rá egyet
.Képzelhetitek,mit éreztem,végre révbe érve,egy ilyen válasz hallatán....
Nagy szenvedélye, a motor és az autó. Szerintem ő már előbb tudott vezetni,mint járni.
Szerelni is szerette a gépeket. Ezzel okozott pár nem túl kellemes meglepetést.
Például amikor a kerékcserét gyakorolta,egyszer túlhúzott csavar miatt kitört a futómű egy lejtőn.
De a legemlékezetesebb "stikli" egy karácsony előtt történt pár nappal.
Egy barátunk hosszabb időre Amerikába utazott. Volt egy féltett kincse,egy Maserati.
Úgy hozatott össze külföldről eredeti tartozékokat vagyonokért, hogy tökéletes legyen a gép. Nem szerette volna felügyelet nélkül hagyni, ezért megkért minket, hogy a kertben parkolhasson.
Mi szülök egyik este a karácsonyi vásárlást intéztük éppen, amikor a kisfiam hívott telefonon, elfúló hangon. Nagy bajt csináltam...összetörtem az autót...ennyit mondott.
Egy barátjával,kapva a kínálkozó alkalmon egy próbakörre elkötötték a járgányt és a csúszós úton a villanypóznának ütköztek. Szerencsére a gyerekek sértetlenül megúszták.
Nekünk viszont be kellett vallani a barátunknak,hogy mi történt a megőrzésre adott kincsével.
A pénztárcánknak sem tett jót,a totálkár megtérítése.
Persze nem csak veszteséget tudott csinálni!
Képes volt egy közértes kosárnyi alkatrészből működő motort összerakni.
Mára ügyes felnőtté érett és remélem hamarosan lesz egy olyan édes kisfia, amilyen ő volt!
